Wellnes review by Paya

TESTET ÖLT - Wellnes 2015

1. Space Trash

A korábbi dalokhoz képest meglepően direkt gitártémával indul -majd zárul is- a nyitó dal az új lemezen. A címet sem kell ismerni hozzá, hogy átéljük a zene űrbéliségét. A nap lemegy, majd feljön a föld mögött és közötte a végtelen hangjai az űrből. Bátran nevezhető lenne 2015. Űrodisszeának is. Nagyon jól megadja az alaphangját a lemeznek.

2. Radomir Konstantinović

A négy éve elhunyt író-filozófusról elnevezett mű talán a legpszichedelikusabb és leghosszabb darab az ebben a műfajban is nagyon erős lemezen. Mindez úgy, hogy a ritmusszekció erős alapja felszabadítja a többi hangszert. A szabadsággal nagyszerűen él is a zenekar.

3. Vertical Immigrations

A dal kezdete (különösen a billentyűk hangja) emlékeztet leginkább az előző Testet Ölt felvételekre. Aztán itt is előtűnik a gitár zabolázatlansága. Vad, szép és szomorú is egyben.

4. Bosch & Bosch GBH

Ha egy új hallgatónak csak egy számot van módja meghallgatni a lemezről, akkor ezt a tételt javasolnám. Benne van a zenekar esszenciája.

5. Shadowplay

Feldolgozást játszani és főleg rögzíteni hálás és egyben hálátlan feladat is lehet. Ha nagyon hasonlít az eredetire, azért, ha teljesen más, azért érheti kritika. Itt a zenekar jól egyensúlyoz, hiszen a Joy Divison dal választása is „Testhez” álló és a feldolgozás egyértelműen magán viseli a T.Ölt jellegzetes jegyeit.

6. Nothing Ever Ends

A lemez legerősebb, eksztatikus darabja. A mű egy hatalmas hegy, annak hágójával, csúcspontjával és lejtőjével, szakadékával együtt. Katartikus darab, melynek a címével ellentétben (sajnos) van vége, de hiányérzet nem maradhat a hallgatóban. Mint befejező tétel, tökéletes választás.

A lemez nagyon jól, tisztán és erősen szól, látszik hogy a fiúk nagyon sok időt töltöttek a keveréssel. Volt mivel foglalkozni, hiszen sok a billentyű és gitár effekt, érdekesség.

Stupar ismét hozza jellegzetes játékát. A két lábdobos fejezetek és a befejező dal tamos felvezetése különösen emlékezetes.

Saša megtalálása a basszusgitáros posztra mindenképpen főnyeremény a zenekar fejlődése szempontjából. Fontos szereplő ez a hangszer is a lemezen.

Czini szintis játékában mindig benne van az, ami a dalokat viszi. Sohasem tolakodó, de kihagyhatatlan.

Laci gitárja a hang. Finom vagy lázadó, disszonáns vagy tiszta, megbúvó vagy a világra üvöltő.

Az előző, kitűnő album óta nagy léptekkel halad a zenekar a saját útján. Úgy tűnik megvan ez az út, mely elég széles ahhoz, hogy sok minden beleférjen, de mégis jellegzetes legyen a zenekar számára. Nagyon jó hallgatni egy olyan lemezt, ahol a pontosság, szabályosság és az elszállás, pszichedelikum ilyen tökéletes egyensúlyban van.

Előzetest ugyan már hallgattam, de nagyon kíváncsi vagyok, hogy élőben hogyan tudnak szólni ezek a zeneileg összetett és sok hangot használó dalok. Bízom a fiúkban hogy -szokás szerint- sikeresen tudják élőben is visszaadni a lemez világát.

Tógyer Pál Paya 

(ex-KA, ex-Holtpont, stb.)

2015.05.08.